A többségünk ismeri azt az érzést, amikor már csak szűkös idő áll a rendelkezésünkre a közeledő vizsga előtt és az egész tananyagot egyetlen, végtelenségig tartó éjszaka alatt tanuljuk meg. És mi lesz az eredmény? Még az is lehet, hogy egy ötössel térünk haza, az viszont garantált, hogy néhány nap múlva alig emlékszünk az összefüggésekre.
A halogatás számos előnnyel és hátránnyal rendelkezik, a kulcs azonban abban rejlik, hogy felmérjük, mikor engedhetjük meg magunknak és mikor érdemes elkerülni a céljaink elérése érdekében. Jelen cikkünkkel az elosztott gyakorlási technikát szeretnénk bemutatni, mellyel a tanulási hatékonyságunkat tudjuk növelni.
A halogatás sok kincset rejt magában, különösen a döntéshozatal stratégiai okból történő késleltetésekor: ha új ötletek merülnek fel bennünk, érdemes szándékosan félbehagyni a megvalósítást, mielőtt befejeznénk a tevékenységet. Ha szünetet tartunk egy írási folyamat, vagy egy brainstorming közben, nagyobb a valószínűsége, hogy más megvalósítási irányokat is azonosítunk, alternatív megoldásokat találunk. Ezáltal időt adhatunk az ötleteinknek, hogy megérjenek. Ebből a szempontból a halogatásnak bizonyos keretek között lehetnek előnyei a szakdolgozat, vagy beadandók írásakor vagy vállalkozás indításakor.
Ugyanez a logika – az idő tudatos kihasználása – a tanulásra is áll, csak megfordítva: itt nem a késleltetés, hanem a szétosztás a kulcs. A halogatás tanulásban rejlő kockázata ugyanis az, hogy a végén mindent egyetlen blokkba, magolásba sűrítünk. A hatékony kompetenciafejlesztéshez tehát ugyanazt az időmennyiséget kell máshogyan elosztanunk – ez az elosztott gyakorlási technika. Az elosztott gyakorlás nem ismeretlen gyakorlat, hiszen a tananyagot mindig többször ismételjük át a számonkérés előtt, a gyakorlási alkalmak helyes időzítése azonban kulcsfontosságú.
Miért nem működik az egyéjszakás magolás?
Ahhoz, hogy megértsük, miért marad alul a vizsga előtti napon véghezvitt magolás, érdemes megnézni, mi történik olyankor, amikor közvetlenül egymás után kétszer is átveszünk egy anyagot. Alapvetően nem kell különösebben megerőltetni magunkat a jegyzetek újbóli átolvasásával vagy az emlékezetünkből való előhívással, ha éppen nemrég végeztük el ugyanezt a feladatot, ráadásul a második feladat könnyűsége félrevezető, elhiteti, hogy jobban ismerjük az anyagot, mint amennyire valójában.
A magolás veszélye tehát a következő: csak a felszínen tartja a tanultakat, ezáltal hamis magabiztosságot ad.
Ezért fordulhat elő, hogy a vizsga estéjén még mindent tudni vélünk, néhány nappal később viszont kongó ürességet találunk a fejünkben. Nem véletlen, hogy a magolással jellemzően az azonnali teszteken lehet jól teljesíteni, a néhány nappal vagy héttel későbbi számonkéréseken viszont épp az elosztott tanulás bizonyul hatékonynak.
Ezt szemlélteti Bahrick 1979-es klasszikus kísérlete is, amelyben a résztvevők spanyol szavak fordításait tanulták meg, majd hat további alkalommal tértek vissza az anyaghoz. Akik az alkalmakat közvetlenül egymás után abszolválták, a tanulás során végig magabiztosan, magas szinten teljesítettek. Akik viszont 30 nap szünetet hagytak az alkalmak között, láthatóan sokkal többet felejtettek menet közben – mégis épp ez a csoport őrizte meg legtartósabban a tudását, amikor 30 nappal az utolsó gyakorlás után mindenki visszaült egy zárótesztre. A tanulás közbeni könnyedség tehát megtévesztő: nem azt méri, mennyi marad meg, hanem épp az ellenkezőjét. A jelenség nem egy-egy kísérlet szeszélye: egy 254 vizsgálatot és több mint 14 000 résztvevőt átfogó elemzés szerint az elosztva tanulók átlagosan az anyag 47%-át idézték fel, szemben a magolók 37%-ával.
Ábra: A helyes válaszok aránya a hat gyakorlási alkalmon, illetve a 30 nappal későbbi záróteszten a tanulási alkalmak közötti időköz függvényében (0 nap, 1 nap, 30 nap). Bahrick (1979) nyomán.
Hogyan érdemes ütemezni a tanulást?
A jó hír, hogy mindehhez nem kell több időt fordítanunk a tanulásra, csak másképp kell elosztanunk ugyanazt az időt. Ahelyett, hogy egyetlen hosszú blokkba sűrítenénk mindent, bontsuk több, egymástól időben elváló alkalomra. A kérdés csak az, mekkora legyen a köztük lévő szünet. Jó közelítés, ha a tanulási alkalmak közötti időköz a kívánt megtartási idő nagyjából 10–20%-a. Konkrétan: ha egy hét múlva akarunk tudni valamit, elég 12–24 óránként visszatérni rá; ha viszont évekig szeretnénk megőrizni egy tudást, hónapos nagyságrendű szünetek az ideálisak.
Emiatt fontos üzenet: a több éven át építkező, kumulatív tananyagnál (a szak alapfogalmainál, egy nyelv szókincsénél) nem baj, ha hetek vagy akár egy hónap telik el két nekifutás között – sőt! – épp ez a tartós tudás receptje.
Két apró finomítás pedig tovább növeli a hatást. Egyrészt érdemes az ismételt olvasgatás helyett emlékezetből előhívni az anyagot (kártyákkal, önteszteléssel), mert az elosztott gyakorlás akkor a leghatékonyabb, ha felidézéssel párosul. Másrészt jó, ha tudatában vagyunk annak, hogy gyakran a tankönyvek felosztása sem támogatja az elosztott gyakorlási technikát: hajlamosak egy témát egy helyre zsúfolni, és később nem visszautalni rá. Ezt a szétosztást tehát nekünk magunknak kell megszerveznünk, egy egyszerű, előre beütemezett ismétlési naptár már bőven elég hozzá.
Tehát, ha ismerős számodra is az az érzés, hogy a vizsgára készülést az utolsó pillanatra hagytad, de a vizsgát követő napokban úgy érzed, hogy szinte mindent elfelejtettél, akkor az elosztott gyakorlás jelenti a megoldást.
Szeretnénk kiemelni, hogy cikkünkkel nem azt javasoljuk, hogy a féléves tananyagot havi gyakorlási szakaszokra szükséges felosztani, hanem hogy megmutassuk: már a néhány napos bontás is érezhetően hatékonyabbá teszi a tanulást.
Ugyanaz a befektetett tanulási idő nagyobb időközökre való osztása sokat segít a hatékony kompetenciafejlesztésben. Hiszen a cél nem egyéb, mint versenyképes, hosszútávon is előhívható tudás megszerzése.
Bízunk benne, hogy a cikkünk segít az új félév kihívásaival való megküzdésben.
Eredményes tanulást kívánunk!
Szeretnénk, hogy az EDTI oldalán minél több hasznos cikk szülessen a hatékony tanulás és oktatás témájában – oktatóknak és hallgatóknak egyaránt. Kíváncsiak vagyunk az olvasóink véleményére, melyet 👉 IDE 👈 kattintva oszthatsz meg velünk anonim módon. Köszönjük! 🤍
Felhasznált irodalom:
Dunlosky, J., Rawson, K. A., Marsh, E. J., Nathan, M. J., & Willingham, D. T. (2013). Improving students’ learning with effective learning techniques: Promising directions from cognitive and educational psychology. Psychological Science in the Public Interest,14, 4-58.; 1-6., 35-40. oldal
Adam M. Grant (2016): Eredetik – Hogyan mozdítják előrébb a világot a nonkonformisták?. Budapest. HVG Kiadó Zrt.
