Interjú a K-MOOC egyik élharcos oktatójával, Dr. habil. Szabó Gyulával
Dr. habil Szabó Gyula
egyetemi docens
Óbudai Egyetem – Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar
Szakfelelős a Munkavédelmi szakember, Munkavédelmi szakmérnök, a Specialista munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések kivizsgálása területén és az Ergonómia és emberi tényezők szakember szakirányú továbbképzési szakokon. Az Ergonómia, az Esettanulmány és a Szakdolgozat tárgyak tárgyfelelőse. Oktat a gépészmérnök, mechatronikai mérnök, környezetmérnök, és biztonságtechnikai mérnök alap- és mesterszakokon. Témameghirdető és oktató a Biztonságtudományi Doktori Iskolában. Aktív több társadalmi szervezetben, konferencia bizottságban.
Mesélj magadról, mi mindennel foglalkozol?
Elég sok mindennel foglalkozom, talán túl sok mindennel is. Próbálom követni, hogy milyen változások, újdonságok jönnek, ezeknek az előnyét kihasználni, az új lehetőségeket, helyzeteket a szakmámra vetíteni, vagy éppen azt megvizsgálni, hogy az én szakmám mit tud ezekhez hozzátenni. Mi a szakmám? Az egyik az ergonómia. Azzal foglalkozom, hogyan lehet az emberi tulajdonságokat figyelembe venni a környezet kialakításakor úgy, hogy az egész rendszer – amelyben az ember, a technológia és a környezet egyaránt benne van – a lehető leghatékonyabban működjön. Célom, hogy a rendszer résztvevői minél elégedettebbek legyenek, és mind az egyének, mind a rendszer biztonsága a lehető legmagasabb szinten valósuljon meg. Ez a fő kutatásterületem, érdeklődésem. Itt az egyetemen, ami nekem főleg fókuszban van, az a munkahelyi egészség és biztonság megőrzése, azok a technológiai, szervezési és egyéb megoldások, amivel elérhetjük, hogy az egészségbiztonság megvalósuljon, különösen a munkahelyen mint színtéren. És hogy jön ez a K-MOOC-hoz? Mindig próbáltam az innovatív megoldásokat a tanítás során is alkalmazni. A különböző e-learning rendszereknek a bevezetésén keresztül, legújabban az MI-s alkalmazások tanulmányozásán vagy használatán és az emberre gyakorolt hatásán keresztül ezeket próbáltam követni és használni. Úgy láttam, hogy több lehetőség lenne a hallgatók motiválására és aktivizálására, a munkafolyamatok egyszerűsítésére és gyorsítására a tanulási folyamatban a Moodle rendszeren keresztül.
Nagyon sok anyagot feltöltöttem annak idején a Bevezetés az ergonómiába kurzusomból, ami műszaki menedzser képzésen volt annak idején kötelező tantárgy, és amikor megindult a K-MOOC, adta magát, hogy ebből e-learninges tananyagot tudnánk csinálni. Utána született még jó néhány tananyag, és mostanra eljutottunk oda, hogy az Erasmus KA 220 pályázaton belül nemzetközi együttműködéssel tananyagot fejlesztünk. Szeretem ezekben a kurzusokban az e-learning fejlesztési részt elvállalni. Bár A mesterséges intelligencia társadalmi hatása (HEDY) vagy az Implantátumok 3D nyomtatása (Ergodesign) kurzusok témái távol állnak az eredeti szakterületemtől, az ergonómiától, érdekes kihívás volt, hogy mi feleltünk az oktatási részért. Tanítok, próbálom látni az egészet a hallgatók szemével, igyekszem élvezhető tananyagokat létrehozni. Ezek töltik ki a napjaimat a K-MOOC-nál.
Szerinted mik a legfontosabb szempontok egy e-learning tananyag tervezésénél?
Egy e-elearning tananyag elkészítése nagyon nagy munka, nem egyszemélyes történet. Csapatban lehet igazán jól csinálni, amikor van olyan, aki ért a szakmához, van olyan, aki ért az oktatásmódszertanhoz és van olyan, aki a technológiához ért. Legalább ennek a három szereplőnek együtt kell lennie egy tananyagfejlesztésben.
K-MOOC-os kurzust bárki felvehet. Akár itthonról, akár külföldről is. Mit gondolsz, mennyivel nehezebb egy olyan platformon kurzust létrehozni, ami igazán nagy közönségnek, széles rétegnek szól?
Amikor egy kurzust tervezel, akkor a célközönséget meg kell határozni, annak sajátosságait figyelembe kell venni. Oktatás szempontjából azért érdekes ez, mert annak megfelelően változik az oktatási cél, hogy a hallgató milyen előismerettel rendelkezik, milyen tempóban lehet haladni, vagy mennyire kell részletekbe belemenni, tehát minden változik azzal, hogy ki a célcsoport. Számos változó van, és ennél a kurzuskínálatnál ezeket a változókat valamilyen módon kezelni kell. Elengedhetetlen a pontos kurzusleírás, ami segít a választásban. Viszont a K-MOOC ingyenessége révén a hallgatók több mindent kipróbálhatnak egy félév során negatív következmények nélkül. Az anyagok kidolgozását, a tananyagfejlesztők munkáját és talán a hallgatók tananyagválasztását segíti az, hogy már kialakultak különböző stílusok, megoldások, és lehet tudni, hogy az egyik vagy másik oktatási platform milyen stílusokat képvisel, s akkor az ember már eleve ott választ. A kurzus teljesítését egy ilyen szélesebb célközönség esetén azzal lehet elősegíteni, hogy különböző oktatási vagy tanulási utakat alakítunk ki. A különböző tanulási stílusokra reflektálunk, a különböző előképzettségi szinteket figyelembe vesszük.
Mik az alapvető elvárások? Mitől lesz hatékony egy tananyag?
A tananyagnak szakmailag hitelesnek, kifogástalannak kell lenni.
Az alapvető felhasználói élmény szempontjából fontos, hogy a hallgató mindig tudja, hol tart, mi a feladat, és hogyan kell azt megoldani. Meglegyen annak a biztonsága, hogy nem ronthat el semmit, vissza tud lépni, meg tudja ismételni. Legyenek visszajelzések, egyértelmű iránymutatás, és végső esetben lehessen segítséget kérni az oktatótól. A követelmények legyenek tiszták.
A kurzus felépítése rendkívül nagy átgondolást igényel. Milyen egységekből áll, melyik résznél milyen mélységig megy el, mennyire ad konkrét információt és mennyire csak kiindulási pont egy önálló munkához. Kérdés a vezetettsége, tehát a kontroll, hogy mennyire egy adott utat kell bejárnia a hallgatónak vagy a résztvevőnek a kurzus teljesítésénél. Lehet olyan a koncepció, ahol egy nagy „étlap” van kirakva, abból lehet csipegetni, és mindenki saját érdeklődésének megfelelően lakik jól. Vagy éppen csak kipipálja, hogy volt reggelizni és akkor megvan a kettes. Ez esetben az a cél, hogy mindenki a saját érdeklődése szerint valamiféle betekintést szerezzen, abból legyen egy kis jártassága, és aztán a többi majd jön. Persze van olyan kurzus is, ami kötelező tananyag. Ott nem engedhető meg ez a választás, pontosan lehet tudni, hogy milyen képességeket kell megszerezni, és azt, ami a képzési követelményben megjelenik, nagyon keményen be kell vasalni. Egy egyetemi képzésnél, még hogyha e-learninges is, generációtól függetlenül egy meghatározott tanulási folyamaton kell végigmenni, és meg kell tanulni azt a tanulási módot, ami ehhez illeszkedik. A tanári szakmához hozzátartozik, hogy nagyobb ívekben gondolkodunk, de egy rövidebb kurzus esetében, legyen az másfél órás vagy féléves, a fogyasztói társadalom szempontjából a hangsúly az azonnali megoldásokon van. Az emberek gyors, konkrét eredményeket várnak, különösen egy fizetős e-learning platformon. Fontos, hogy a kurzus használható, azonnal alkalmazható tudást nyújtson. Ehhez elengedhetetlen a hallgatók visszajelzése, hiszen az ő felelősségük is hozzájárul a tananyag sikeréhez. A visszajelzések hasznosak, sőt szükségesek ahhoz, hogy valóban jó tananyagot készíthessünk.
Hogyan látod a mesterséges intelligencia szerepét az e-learning tananyagok fejlesztésében és használatában oktatói, illetve hallgatói szemszögből?
Szerintem a mesterséges intelligencia jelen van az életünkben. Használni fogják az oktatók és a hallgatók is. Erre fel kell készülni. A legmodernebb technológiákat meg kell tanulni a legjobb módon használni. Viszont ezzel nem szabad visszaélni. A kölcsönös tisztelet elengedhetetlen. Nem szennyezhetjük be a tananyagot például, nem generáltathatjuk, mert az nem magyar, nem emberi, nem összeszedett. Oktatóként nem tehetem meg, hogy a mesterséges intelligencia generál valami szöveget, amit aztán számonkérek. Arra teljesen jó, hogy kvízkérdéseket generáljon, vagy rossz válaszokat találjon ki. Viszont, ha kérdést generáltatok, akkor is ellenőriznem kell, hogy tartalom és nyelvhelyesség szempontjából is rendben legyen. Készíthetek egy transzkriptet mesterséges intelligenciával, aztán még feljavítom, kijavítom. Ezáltal alternatív tananyagként biztosítom a lehetőséget a videós anyag összefoglalására, többszöri olvasására is.
A hallgatónak is meg kell tanulni azt, hogyan kell ezekkel dolgozni. Különböző kurzusokban lehet ilyen feladatok kipróbálására lehetőséget adni. Ennek helyet kell találni, mert ez egy fontos készség, biztos, hogy fogja használni. Ha a feladat az, hogy használj mesterséges intelligenciát a megoldáshoz, akkor használd, viszont, ha nem ez a feladat, akkor ne használd. És itt vissza is kanyarodtunk a kölcsönös tisztelethez. Például volt olyan, hogy egy forrás összegzésénél a hallgató nem vette észre, hogy a forrás, amit talált, francia nyelvű, és ezen a nyelven készült az összegzés, amit leadott. A probléma csupán annyi, hogy egyikünk sem tud franciául. Ez nem jó érzés. Ha generáltatsz egy szöveget ahelyett, hogy a saját tudásodat, véleményedet, gondolataidat, energiádat tennéd bele egy adott feladatba, amikor pedig erre kértelek, akkor nem leszünk barátok. Fontos, hogy egy kurzusban benne legyen a legmodernebb tudás, tiltani semmiképp nem lehet, a világ nem így működik. Ha a hallgatóink használni fogják a mesterséges intelligenciát – és nagyon jól teszik, ha használják -, meg kell mutatnunk, hogy a tananyagon belül, vagy a mi területünkön belül hol van a mesterséges intelligenciának a szerepe, hogyan lehet azt korszerű, praktikus és etikus módon használni. A legjobbat kell tanítanunk és a legjobbat kell a hallgatóktól is elvárnunk.
Van-e olyan MOOC kurzus, ami nagyon sikeres szerinted, illetve olyan, amire különösen büszke vagy, mert alkotóként te is részt vettél a munkában?
Mindenképpen büszke vagyok azokra, melyeket a Erasmus projektek keretében csinálunk. A HEDY szerintem nagyon jó volt a maga nemében. Természetesen maximalista vagyok. Abból adódóan, hogy én voltam az egész projektnek a koordinátora, nekem kellett a lécet tartani. Mindig magasabbra teszem a lécet, mint amit éppen át tudunk ugrani, mindig többet várok. Egyrészt ebben a kurzusban egy csomó olyan technológiát alkalmaztunk, ami előtte még itt az egyetemen nem volt, másrészt az a megközelítés, hogy filmeken keresztül mutatjuk meg az anyagot, és ennyire sok hallgatói szabadságot engedünk tulajdonképpen a kurzus teljesítése során, szerintem ez egyedülálló. Szakmailag nagyon jól sikerült dolog lett a HEDY projekt eredménye, nem csak azért, mert magában az Erasmus projektnek nagyon jó az elismerése, és jó gyakorlatként meg is van jelölve az Erasmus platformon, hanem azért is, mert ezeket szakmailag nagyon jól megcsináltuk. Módszertanilag is és a megközelítés szempontjából is ez egy szerencsés dolog, és mi sem gondoltuk, amikor elkezdtük, hogy a témába ennyire bele fogunk találni. A projekt közepén jártunk, amikor a Chat GPT bejött, és tulajdonképpen nekünk volt meg az igényfelmérés alapján az a helyzetkép, ami a mesterséges intelligencia társadalmi elfogadtatására vonatkozik. Ez nagyon klassz dolog. Persze valószínűleg sokkal sikeresebb lett volna ez a kurzus, hogyha nem lett volna közben a Chat GPT. Így számos alternatíva bejött még a világjárvány mellett egy pillanat alatt, kitágult ez a tér és szétrobbant ez a világ… de egyébként meg, mutass mást, aki ennyire eltalálta. A másik, jelenleg készülő kurzus, az Implantátumok 3D nyomtatása (Ergodesign), ami nagyon reflektál a tényleges igényre. Egy fantasztikus rést vagy tudáshiányt célzott meg, és ez nincs máshonnan lefedve. A kurzusban a problémaalapú tanulásra helyezzük a hangsúlyt, nagyon szépen fel van építve, és szerintem tényleg föltesszük a cseresznyét a csokitorta tetejére azzal, hogy félévenként a három legjobban teljesítő hallgató bejöhet hozzánk, és akkor ki is nyomtatjuk, és kézbe odaadjuk, amit tervezett, tehát ezzel szerintem maximálisan elérjük, hogy meglegyen a hallgató élmény is. Ezekre rendkívül büszke vagyok. Nagyon sok kurzust fejlesztettem már, és sokat kezelek most is. Mind más, különböző megoldásokkal. Tulajdonképpen szeretem az összeset. Persze most a nagy zászlóshajókat emeltem ki, de megvolt az elsőnek is a szépsége, megvan a helye a többinek is. A különböző YouTube-on, a Udemy-n, vagy ilyen-olyan platformon levő anyagokat is szoktam nézegetni. Például az OpenAI-nak az első kurzusa, amit kihoztak a Courserán ingyenesen szerintem bravúros volt. LinkedIn-en is volt az oktatási platformunk bevezetésekor egy-két nagyon jó ingyenes kurzus, amit akkor meg lehetett nézni. Nagyon szeretem a különböző „How it’s made”-eket vagy a különböző TED-talkokat. Ezek szabadon hozzáférhetők és nagyon jól használhatók. Szeretem a tananyagba a hiteles elsődleges forrásokat betenni. Fantasztikus dolog, hogy ezeket az autentikus forrásokat lehet használni.
Mi lesz a tanárok szerepe a jövőben? Lesz-e még szerepük egyáltalán?
Én nem félek attól, hogy feleslegessé válok, hogy a mesterséges intelligencia meg fogja oldani helyettem a tanítást. Mert ott kell, hogy legyek a hallgató mellett, irányt kell mutatnom, támaszt kell nyújtanom, és így majd együtt találjuk meg a legjobb forrásokat, megoldásokat. Az emberi kapcsolatok semmivel nem pótolhatók.
