A COVID járvány sok nemkívánt mellékhatást hozott magával az oktatás terén is. Az oktatás online térbe való belépése az oktatókat bizalmatlanná tette, a diákokat pedig túl kényelmessé. De önmagában ez az állítás sem igaz. Miben rejlik az online oktatás kulcsa? Kiválthatja az online tér a jelenléti oktatást?
Azt kétség nélkül kijelenthetjük, hogy ezekre a kérdésekre még nem született releváns és főleg nem helyes válasz. Egy-két érdekes szempontot azonban érdemes megvizsgálni azoknak, akik kíváncsiságból követik az online oktatás alakulását.
Első szempontként nézzük az online oktatás formáit. Több olyan felülettel ismerkedhettek meg mind a tanárok, mind a diákok a COVID időszak alatt, ami oktatási vagy konferencia célokra lett kifejlesztve, tehát a tanórák online megtartására voltak alkalmasak, ilyen például a Zoom, a Google Classroom vagy a Microsoft Teams. Itt élő idejű oktatás tudott zajlani, fizikális jelenlét nélkül. Több oktató videók készítése mellett döntött, azaz előre rögzített tananyagvideókat nézhettek meg a diákok. Ebben a formában az interakciók lehetősége még jobban csökkent, de a bármikor elérhető és visszanézhető videók a diákok számára talán még nagyobb kényelmet jelentettek. Az oktatók és a diákok részéről is legpasszívabb verziója az online oktatásnak a dokumentumként előre megírt, a diákok által pedig elolvasott tananyag volt. A számonkérések formája is jelentősen megváltozott. A szóbeli vizsgák ugyanúgy élő időben tudtak lezajlani online, a fentebb említett felületeken, de egy egyszerűbb vizsgáztatási forma került előtérbe az online oktatás során, ez pedig az oktató által előre összeállított, online teszt.
Ezek alapján szépen látszódik, hogy az online oktatás legnagyobb hiányossága az interakció lehetősége. Azok a platformok, amelyek élő időben adnak lehetőséget az online oktatásra, próbálnak lehetőséget biztosítani a felek közötti gördülékeny kommunikációra. Van például lehetőség a Microsoft Teams felületén jelentkezni a diákoknak, de maga az online tér által akaratlanul is létrejövő felek közötti szakadék csökkentette mind az oktatók, mind a diákok motiváltságát. Azt hinnénk, hogy az online tér sokkal ingergazdagabb, de valójában a tanórák szempontjából sokkal ingerszegényebb környezet, mint a tanterem. A motivációvesztés oka akár abból is fakadhat, hogy az oktatóknak nagyon hirtelen kellett váltaniuk egy számukra nagyrészt ismeretlen oktatási formára, míg a diákok több kényelmi- és kerülőutat fedeztek fel az online térben.
Ezek alapján eddig inkább negatív benyomást kelt az online oktatás, mint sem pozitív, előre mutató fejlődést. Második szempontnak éppen ezért érdemes megvizsgálni a különböző formák és felületek által nyújtott lehetőségeket. A videós tananyagok például rengeteg „játéknak” is teret biztosítanak, az egészen extrém opcióktól, a legegyszerűbbekig. A „Z” generáció számára az online tér már teljes mértékben a hétköznapok részévé vált, így a jártasságukat kihasználva ebben a térben akár még jobban is motiválhatóak a tanulásra, mint a személyes, offline oktatás által. Ennek kulcsa pedig leginkább abban rejlik, hogy az oktatók mennyire tudják interaktívvá tenni a videókat és a feladatokat. Az Óbudai Egyetem EDTI stúdiójában például készült már a szabaduló szobák tematikáját felhasználó tananyagvideó is. De ennél akár sokkal egyszerűbb, az EDTI által szintén használt eszköz az animáció, ami ugyan nem az interaktivitásra, hanem az ingergazdagságra helyezi a hangsúlyt, és ezzel próbálja motiválni a diákokat.
Nem szabad megfeledkezni a tanárok motiváltságáról sem, akik legalább akkora, ha nem nagyobb kihívások elé néznek az online oktatásban, mint a diákok. Az elkényelmesedett tanulók, akik gyakran kibúvót keresnek a tanulás vagy az órai aktivitás alól, akik az online tér adta negatív, akár csalási lehetőségeket is kihasználják, nagy kihívást és demotiváló erőt is jelentenek az oktatók számára. A harmadik megvizsgálandó szempontsor az online oktatás esetében: az oktatók által befektetett munkaórák száma, a tananyagok minősége, valamint – a diákokra nézve – ezek hatékonysága. A tudás átadása olyan hivatás, amely folyamatos megújulást igényel, hiszen mindig új formákat és kereteket kell találnia, hogy lépést tarthasson a társadalom és a generációk változásaival. Az elmúlt évtizedekben azonban már a technikai vívmányokkal is lépést kell tartania az oktatásnak, a jelen generációt pedig nagyban meghatározza a digitális tér fejlődése. A COVID járvány gyors alkalmazkodást követelt meg az oktatóktól, ami sok esetben sikerek helyett inkább kudarcokat okozott, és túlélési forma lett cél helyett. Nagy hangsúlyt kellene fektetni az oktatók segítésére, fejlesztésére, képzésére, hogy az új ötletekkel, korszerű megoldásokkal teli online tér pozitív lehetőségeit ki tudják használni a tanulók motiválására.
Milyen jövő áll az online oktatás előtt? Jó kérdés, amire nincsen biztos válasz. Személyes véleményem szerint az online oktatás nem fogja tudni felváltani a jelenléti oktatást, de ötvözve a kettőt, egy új, hibrid oktatási forma mind a tanulók, mind az oktatók számára ideális lehetne. Egy biztos, a mesterséges intelligencia megjelenésével csak egyre bizonytalanabb talajra kerül a tudásátadás, az oktatás. Jövőképre szükség van, segíteni és támogatni kell minden irányzatot, legyen az jelenléti, online vagy hibrid forma.
